Ko-Imari

From Global Knowledge Compendium of Traditional Crafts and Artisanal Techniques
This page is a translated version of the page Ko-Imari and the translation is 100% complete.

Ko-Imari

Ko-Imari ware from the Edo period

A „Ko-Imari” (szó szerint „régi imari”) a japán imari porcelánok legkorábbi és legikonikusabb stílusára utal, amelyet elsősorban a 17. században gyártottak. Ezeket a porcelánokat Arita városában készítették, és a közeli Imari kikötőjéből exportálták, ahonnan a porcelán a nevét kapta. A Ko-Imari különösen figyelemre méltó dinamikus díszítőstílusa és a korai globális porcelánkereskedelemben betöltött történelmi jelentősége miatt.

Történelmi háttér

A ko-imari kerámia a korai Edo-korban, az 1640-es évek körül jelent meg, miután az Arita régióban felfedezték a porcelánagyagot. Kezdetben a kínai kék-fehér porcelán hatására a helyi japán fazekasok elkezdték kialakítani saját stilisztikai identitásukat. Ahogy Kína porcelánexportja a Ming-dinasztia bukása miatt visszaesett, a japán porcelán kezdte betölteni a nemzetközi piacokon keletkezett űrt, különösen a Holland Kelet-indiai Társasággal folytatott kereskedelem révén.

Főbb jellemzők

A Ko-Imari megkülönböztető tulajdonságai a következők:

  • Merész és színes minták, jellemzően kobaltkék máz alatti és máz feletti zománcok kombinációjával, piros, zöld és arany színben.
  • Sűrű és szimmetrikus díszítés, amely szinte az egész felületet beborítja, gyakran gazdagon díszesnek vagy akár pazarnak is nevezik.
  • Motívumok, például krizantémok, pünkösdi rózsák, főnixek, sárkányok, valamint stilizált hullámok vagy felhők.
  • Vastag porcelán test a későbbi, kifinomultabb darabokhoz képest.

A ko-imari edényeket nem kizárólag otthoni használatra szánták. Sok darabot az európai ízlésnek megfelelően szabtak testre, beleértve a nagy tányérokat, vázákat és dísztárgyakat is.

Export és európai fogadtatás

A Ko-Imari porcelánt nagy mennyiségben exportálták a 17. és a 18. század elején. Divatos luxuscikké vált az európai elit körében. Európa-szerte palotákban és arisztokrata otthonokban a Ko-Imari porcelán kandallópárkányokat, szekrényeket és asztalokat díszített. Az európai porcelángyártók, különösen Meissenben és Chantillyben, elkezdték gyártani saját, Ko-Imari minták által ihletett változataikat.

Evolúció és átmenet

A 18. század elejére az imari kerámia stílusa kezdett fejlődni. A japán fazekasok kifinomultabb technikákat fejlesztettek ki, és olyan új stílusok jelentek meg, mint a Nabeshima kerámia, amelyek az eleganciára és a visszafogottságra összpontosítottak. A Ko-Imari kifejezést ma már kifejezetten arra használják, hogy megkülönböztessék ezeket a korai exportált műveket a későbbi, házilag készített vagy újjáéledt daraboktól.

Örökség

A Ko-Imarit világszerte nagyra értékelik a gyűjtők és a múzeumok. Japán korai hozzájárulásának szimbólumaként és az Edo-korszak kézművességének remekművének tekintik. A Ko-Imari élénk formatervezése és technikai vívmányai továbbra is inspirálják mind a hagyományos, mind a kortárs japán keramikusművészeket.

Kapcsolat Imari Ware-rel

Bár minden Ko-Imari edény az Imari edények tágabb kategóriájába tartozik, nem minden Imari edény tekinthető Ko-Imarinak. A különbség elsősorban a korban, a stílusban és a célban rejlik. A Ko-Imari kifejezetten a legkorábbi időszakra utal, amelyet dinamikus energiája, exportorientáltsága és gazdagon díszített felületei jellemeznek.